Jósiás és Nátán-Mélek pecsétjeSzük Bendegúz L. 2020.04.12., v1A BibliábanJósiás király Júda Királyságának egyik legnagyszerűbb és egyben az utolsó jelentős királya volt. De mégis miért mondhatjuk azt, hogy ő nagyszerű ember volt? Egyetlen egy ok miatt, a szívében Istenhez fordult és amikor Isten szava szólt, nem fordult el tőle. Életéről a Bibliában Királyok 2. könyvének 22. és 23. fejezetében, valamint Krónika 2. könyvének 34. és 35. fejezetében olvashatunk.Jósiás kicsit sem Isten szerinti neveltetésben részesült. Nagyapja, Manassé király Júda királyai közül a leggonoszabb, szívében Isten felé az egyik leginkább lázadó volt. Nem csak ő volt bálványimádó, hanem országát is a bálványimádás legmélyebb bugyraiba vitte (2Krón 33:9,10).
Krónikák 2. könyve 33:9 De Manasse elcsábítá Júdát és Jeruzsálem lakóit, hogy még gonoszabbul cselekedjenek, mint a pogányok, a kiket az Úr kigyomlált volt az Izráel fiai elől. Oly messzire ment, hogy az ő idejében elégelte meg Isten az ország bűneit és döntött úgy, hogy fogságba viszi őket a Babilóniaiak által. Ráadásul Manassé 55 évig uralkodott, ő volt a leghosszabb ideig uralkodó király Júdában. Felmerülhet bennünk a kérdés: de Isten miért engedte? Miért engedte, hogy 55 évig uralkodjon és végül miért nem az ő idejében vitte el Júdát fogságba? A válasz úgy gondolom, hogy abban rejlik, hogy Isten gonolatai nagyobbak a mi gondolatainknál. Ő nálunk egy sokkal nagyobb képet lát, az ő tervei sokkal nagyobbak, mint a mi kis korlátozott elképzeléseink. Manassét végül megfegyelmezte, az asszírok fogjul ejtették láncra verték, keményen bántak vele, de ennek következtében Manassé fogságában megalázta magát. Krónikák 2. könyve 33:12 Mikor pedig nagy nyomorúságban volna, fohászkodék az Úrhoz az ő Istenéhez, és teljesen megalázta magát az ő atyáinak Istene előtt. Krónikák 2. könyve 33:13 És könyörögvén hozzá megkegyelmeze néki, és meghallgatván könyörgését, visszahozá őt Jeruzsálembe, az ő országába. Akkor ismeré meg Manasse, hogy az Úr az igaz Isten. Ez a történet Isten irgalmáról szól. Isten újra és újra megszólítja népét, közelít az emberekhez, amelyet annyi helyen olvashatunk a Bibliában, de az emberek nem figyelnek rá. Tudom jól a saját életembő is, amikor tévelygek, Isten annyiszor megszólít engem, utánam jön az irgalmával és szeretetével. Isten türelmes, türelmes volt Manasséval is és elvitte fogságba, hogy a szíve megváltozzon és amikor a szívében elhalt a büszkeség és végre hajlandó volt Istenhez kiáltani, Isten hallotta őt! Borzalmas bűnei ellenére Isten mégis hallotta őt! Gyakran a szívünkben arra gondolunk, hogy mi nem vagyunk méltók arra, hogy Isten meghallgasson minket! De a Biblia ilyet nem mond, még Manassét is meghallotta, még Manassé szívét is felkészítette arra, hogy aztán végül Istenhez forduljon. De miért nem vitte el Isten Júdát ekkor még fogságba? A személyes véleményem az, hogy Isten megvárta Manassé unokáját, Jósiást, akiért érdemes volt az ítéletet elhalasztani. Jósiás Amon király fia volt, Amon mindössze 2 évig uralkodott Manassé után, de ő is bálváyimádó volt. Amon halála után Jósiás 8 évesen lett király és azt olvashatjuk róla, Krónikák 2. könyvének 34. fejezetében:
Krónikák 2. könyve 34:2 És jó dolgot cselekedék az Úr előtt, és jára az ő atyjának Dávidnak útjain, és nem hajolt el sem jobbra, sem balra; Hogyan írhatja róla a Biblia, hogy nem hajolt el sem jobbra sem balra, amikor királyságának csak a 8. Évében, vagyis 16 évesen kezdte csak keresni az Urat és 4 évvel később, 20 évesen kezdte a bálványokat kiírtani? Évek teltek el anélkül, hogy Istenhez fordult volna és évek teltek el azelőtt, hogy Istenért cselekedett volna. Azt gondolom, hogy Isten mindig is abban a tökéletességben látta, ahogyan a hite miatt tiszta lett Isten előtt. Akár csak a mi esetünkben, ahogy Zsidó 10:14 mondja, hogy Jézus egyetlen egy áldozatával örökre tökéletessé tette a megszentelteket, vagyis a hívőket. Isten előtt örökre tiszták lettünk, nem számt, hogy mit követtünk vagy mit fogunk elkövetni, Jézus vére mindent kifizetett! Mindezek mellett, amikor Jósiás 16 évesen az Úrhoz fordult és még csak egy nagyon picit kezdte megismerni Őt, ez egy tökéletes dolog volt Isten előtt. Ne vesd meg a kicsiny kezdetet, ahogy Zak 4:10 mondja! Isten nem az az Isten, aki nagyokat várna tőlünk. Isten gyönyörködik a piciny dolgokban, egy apró lépésben, a hit egyetlen pillanatában, amikor egy percre is Őrá tekintünk, amikor egy pillanatra megszólítjuk a szívünkben Őt. Isten gyönyörködik az apró hitben megtett cselekedeteinkben is, mint akár csak egy pohár önzetlenül adott vízben. Isten gyönyrködik abban a piciny kapacitásban, amivel Őrá tekintünk. De Jósiás növekedett a szívében Isten ismeretében. Nem valamilyen külsődleges vallásos magatartásban növekedett, nem a szertartásokat kezdte helyesen megtenni, nem valamilyen külsődleges dolog volt mindez, hanem Isten Jósiás szívét változtatta meg. Ennek következtében pedig országát is egyre inkább Istenhez vitte közelebb. Soha nem szabad felcserélnünk Isten szívünkben végzett munkáját valamilyen küsődleges, saját erőnkből és akaratából, az emberek színe előtt véghezvitt vallásos magtartásra. A régészetbenJósiás életében és Júda történetében is fordulópont volt, amikor Isten templomának helyreállítása közben megtalálták Mózes könyveit, a Tórát az Úr házában. Amikor elkezdték olvasni Isten beszédét, akkor azt nem vették félvállról, hanem úgy, mint amely valóban Isten szájából származik. Emiatt pedig rendkívüli hatása volt mindenkire, akik hallották az Úr beszédét. Mind a király, mind a nép megesküdt, hogy mindenben az Urat fogják követni. Ebből következően 2Királyok 23-ban részletesen olvashatjuk megtisztították a templomot és Jeruzsálemet a bálványoktól, a bálványok papjaitól, férfiparáznáktól és egyéb utálatos dolgoktól. A 11. Versben az alábbiakat olvashatjuk:Királyok 2. könyve 23:11 És eltávolította a lovakat, a melyeket Júda királyai a napnak szenteltek az Úr házának bemenetelénél, a Nátán-Mélek udvari szolga háza mellett, a mely a Pharvarimban volt, és a nap szekereit tűzzel elégette. Mint láthatjuk ezt az időszakot megelőzően lovakat és szekereket szenteltek a nap imádatára. Ezeket egy bizonyos Nátán-Mélek nevű királyi szolga háza mellett tárolták, aki az Úr házához közel lakott. A királyi szolga kifejezés valamilyen nagy tisztletben álló hivatalnokra utalhat. Az elmúlt évtizedben jelentős ásatásokat végeztek Jeruzsálemben, az ókori városrészben, amit a Biblia alapján Dávid városának is neveznek. Az ásatások során már számos igen fontos leletet, köztük pecséteket, mint például Jeremiás próféta pecsétjét találták meg. 2019-ben a Givati parkoló helyén végzet ásatáson, amely közvetlenül a templom ókori emelvényétől délre helyezkedik el, egy kiváló állapotban megmaradt agyag pecsétet (vagy más néven bullát) találtak. A pecséten az a felirat áll: “Nátán-Mélek, a király szolgájának tulajdona”. Mint tudjuk ezek a pecsétek mindig a tulajdonost vagy egy levél esetén a level szerzőjét hitelesítették.
A City of David oldaláról, Photo Credit: Eliyahu Yanai, City of David
Vagyis mind a személy neve, a pecséten látható hivatali beosztása, a meghatározott kor és a pecsét megtalálásának helyszíne is egyezik mindazzal, amit a Biblia leír. Így minden bizonnyal a bibliai Nátán-Mélek pecsétje lehetett a megtalált bulla. Ez egy újabb bizonyíték arra, hogy a Biblia apró részletei is pontosak és mind történelmileg, mind üzenetében teljesen megbízható. Emiatt az életünket is rábízhatjuk, hiszen ez Isten szava, amely hozzánk szól. Képek, videó és további információk az alábbi linken találhatók: Összefoglalók a 2019-es bibliai régészeti felfedezésekről: A Biblia Jósiáshoz kapcsolódó részei:
|