A legkorábbi barlangfestmények

Szük Bendegúz L. szuk.hu, Copyright!
2014.10.22 - 2019.10.17

Az cikk alapján készült ismeretterjesztő videó

Az alábbiakban a Biblia, Történelem, Tudomány 1. füzetében, 2014-ben megjelent cikk olvasható néhány kiegészítő információval. A szuk.hu honlapon 2019.10.17-én jelent meg.

A közelmúltban egy indonéziai barlang ősi ábrázolásainak korát igyekeztek meghatározni. A vizsgálatok eredménye alapján ezek az alkotások tekinthetők az emberiség legkorábbi ismert falfestményeinek. A kutatásokkal kapcsolatos beszámolók a Nature folyóirat 2014. október 8-i számában jelentek meg, de számos népszerű tudományos weboldal is közzétette. A Nature weblapján egy helyszínen készült videóval is bemutatja a rajzokat. A leletek között kézlenyomatok és nagytestű állatok ábrázolásai láthatók. A legkorábbi kézlenyomatokat legalább 39 900 évesnek tekintik, míg a legkorábbi állatábrázolás, amely az Indonéziában ma is őshonos, a disznófélék családjába tartozó babirussza (“szarvas-disznó”) ábrázolása a feltételezések szerint legalább 35 400 éves. A festmények felületén kalcium-karbonát (mészkő) cseppek, kiemelkedések növekedtek, amelyek rádióaktív kormeghatározásra alkalmas kémiai elemeket is magukba zártak. Így a kiemelkedések korát lehetett meghatározni, de a festmények nyilvánvalóan ennél is idősebbek. A babirussza képek részletesek, az állatok szőrzetét is ábrázolják, Alister Pike archeológus szerint a vonalak olyanok, mintha ecsettel vonták volna őket [1]. A kézlenyomatok pedig úgy készültek, hogy az alkotó a kezét a barlang falára helyezte, majd valamely eljárással festékkel szórta le. Viszont a kézlenyomatokat szemlélve egyértelműen láthatjuk, hogy a készítők kifejezetten vékony karú, hosszú, vékony ujjú emberek voltak, egyáltalán nem erős kezű vadászok hatását keltik. írta: Szük Bendegúz L.

A lelet egyik érdekessége, hogy Délkelet-Ázsiában található. Eddig csak Európában ismertek hasonló alkotásokat, így a feltételezett negyvenezer évvel ezelőtti világban kizárólag az Európában élő embereknek tulajdonították a fejlettség és művészi ábrázolás ezen fokát. 2012-ben Spanyolország északi részéről jelentettek olyan barlangrajzokat, amelyek szintén kézlenyomatokat, nagytestű állatokat és geometriai alakzatokat ábrázoltak. Külön kiemelném itt a kézlenyomatok előfordulását, amelyek legidősebb példányát 37 300 évesnek datálták és nagyon hasonlítanak az indonéziai kézlenyomatokhoz [2]. Ezek alapján megállapíthatjuk, hogy a kézlenyomat készítés globális jelenség lehetett az emberiség korai éveiben is és egyértelmű kijelentést ad az ember öntudatosságára, saját jelentőségének keresésére. szuk.hu

Talán a spanyol leletnél is megdöbbentőbb a Franciaország déli részén 1994-ben felfedezett, 37 000 évesnek tartott chauvet-barlangi festmény. A barlang hivatalos honlapján több szakértő is leírja a barlanggal kapcsolatos gondolatait, élményeit [3].

Bruce Beasley amerikai szobrász szerint a rajzok jelentős része rajzszénnel készült finoman árnyalt alkotás, a fal számos részét számottevő munkával előkészítették, a felületet jelentősen finomították, amely lehetővé tette kifinomultabb vonalak húzását, javítását; az alkotás egy részén jól látható, ahogy a művész az ujját használta árnyalások, árnyalatok létrehozásához. Az alkotás kompozíciója összetettebb, mint bármely más barlangi rajzon, valamint a tér mélységének ábrázolásába is több energiát fektetett, amelyet állatok szándékos átlapolásával, valamint méretcsökkentéssel ért el. A barlang látogatói az alkotás valódi, lehengerlő művészi hatásáról tesznek tanúbizonyságot. Az itt látható fényképek elemzésével Nemesszeghy Edvin festőművész többek közt az alábbi megállapításokat tette: “Arányaikban, a tónusok létrehozásában, a mozgásfázisok megragadásában, az alkotások színeiben mind modern művészi színvonalat képviselnek. A lopakodó oroszlánok, a figyelő lovak mind rendkívüli tehetségről és művészi képességekről tanúskodnak az alkotók részéről. Láthatólag már ekkor rendelkezett az ember a szimbolikus gondolkodás, az elvonatkoztatás képességével. A képeken látszik a művészi akarat, az alkotó technikai tudása, a biztos eszközhasználat, a lélek megragadásának képessége, az absztrahálás és szintetizálás tudása és használata az elérendő cél érdekében. A képek elkészítését nem az "ahogy sikerül úgy jó" elv vezette, hanem biztos kéz és biztos tudat.”

írta: Szük Bendegúz L.

Ezek a barlangrajzok saját elmondásuk szerint is alapvetően megkérdőjeleznek mindent, amelyet az evolucionisták a korai emberi társadalmakról, fejlettségükről, művészetükről elképzeltek. A barlangi rajzok jelentősége abban rejlik, hogy nincsenek kitéve az időjárás viszontagságainak és egyéb tényezőknek, emiatt tartósan megőrzik állapotukat. Az európai és indonéziai ábrázolások közös elemei pedig egyértelművé teszik, hogy az ember rendelkezett a művészet és az ábrázolás képességével még mielőtt szétszóródott volna az egész világon [1]. A több tízezer évesnek hitt ábrázolások azonban a kéz kifinomult mozgását, képzelőerőt, tervezést, művészi hajlamot és jártasságot mutatnak ezzel is bizonyítva, hogy az ember teremtésétől kezdve mindig is mai, intelligens, hozzánk hasonló képességű ember volt.