Hogyan lett egy evolucionista, ateista professzorból hívő keresztény?

Dr. Richard D. Lumsden 1938-1997

Senki nem állíthatja, hogy Dick Lumsden hite az őt körülvevő kultúrából jött volna, mint ahogy állítják a korábbi évszázadok kreácionista tudósairól. Ő a huszadik század második felének antikreácionista légkörének teremtménye volt.

Dr. Richard D. Lumsden mélyen megalapozott volt a darwini filozófiában és semmi oka nem volt, hogy a kereszténység kívánatos legyen számára. A tudomány volt az ő hite: tények, és csak a tények. De karrierje csúcsán megvolt a tartása, hogy ellenőrizze ezeket a tényeket, és egy nehéz döntést hozott, hogy oda menjen, ahova a tények vezetik, azzal szemben amit tanítottak neki, és azzal szemben, amit ő tanított másoknak. Az élete drámai fordulaton ment át, darwinistából kreácionista lett, ateistából keresztény.

Lumsden a parazitológia és sejt biológia professzora volt a Tulane Egyetemen. Az egyetem dékánjaként is működött és több száz tudományos publikációval járt elől. 30 Ph.D. hallgatót nevelt fel. Alapos ismerettel rendelkezett a biológiai tudományokban, mind tudásban, mind labortechnikában, elektron mikroszkópiát is beleértve, a legmagasabb parazitológiai díjat is elnyerte. Egész karrierje során abban hitt, hogy a darwini evolúció a tudomány által megalapozott elv, és nagy örömét lelte a keresztény hit kifigurázásában. Egy nap meghallotta, hogy Louisiana államban elfogadtak egy törvényt, miszerint egyenlő időben kell a teremtést és az evolúciót tanítani az iskolákban. A hír hallatán megdöbbent, milyen ostoba, gondolta és mennyire gonosz ez az esemény. Kihasználta az adódó lehetőséget, és hadjáratot indított a kreácionizmus ellen az egyetemi előadásain, legjobb előadói képességeit bevetve hadakozott a darwinizmus mellett. Nem is tudott róla, hogy egy nap egy rettenetes ellenfél ült a padok között. Nem, nem egy felvértezett szónok, aki éles vitákba vitte volna; az túl könnyű lett volna számára. Ezúttal egy gyengéd, kedves fiatal hölgy volt az.

Ez a diák előadás után odalépett hozzá és örömtelien üdvözölte, " Nagyszerű előadás volt, Doktor Úr! Azon tűnődtem, hogy felkereshetném-e önt; van néhány kérdésem, arról amit mondott, és szeretném tisztán látni a tényeket." Dr. Lumsden a diák pozitív válaszának örülve, megadott egy időpontot, amikor a szobájában a hallgató felteheti kérdéseit. A megadott napon a diák megköszönte a lehetőséget, majd elkezdte. Nem vitatkozott semmivel, amit az órán hallott az evolúcióról, csak feltett egy sor kérdést: "Hogyan keletkezett az élet?… A DNS nem túl komplex ahhoz, hogy véletlenül létrejöjjön? Miért vannak szakadékok a kövületekben a nagyobb családok között? Mik a hiányzó láncszemek a majom és az ember között? Nem volt sem ítélkező, sem provokatív; csak szerette volna tudni. Lumsden, minden zavar nélkül adta a szokványos evolucionista válaszokat. De valami ebben a beszélgetésben kezdett számára kényelmetlenné válni. Készen volt egy vitára, harcra, de nem egy gyengéd, őszinte kérdéssorra. Sajátmagát hallgatta, amint skandálta a tipikus evolucionista válaszokat, és azt gondolta magában, "Ennek így nem sok értelme van.", "Amit tudok a biológiáról az ellentétes azzal, amit mondok." Amikor eljött az ideje, a hölgy felkapta könyveit, megköszönte a válaszokat, mosolygott, majd elment. Kívülről nézve Dr. Lumsden önbizalommal teli volt; de belülről teljesen összetört. Tudta, hogy minden, amit a diáknak mondott helytelen volt.

Dr.Lumsden elég gerinces volt ahhoz, hogy őszintén nézzen szembe új kételyeivel. Belefogott egy személyes kutatómunkába, hogy utánajárjon az evolúció érveinek, melyeket hiányosnak talált. Csak a tudományos bizonyítékokra alapozva úgy döntött, hogy el kell utasítania a Darwinizmust, és teremtéshívő, kreácionista lett. De amint az éjszakát a hajnal követi, szembe kellett néznie a következő kérdéssel: Ki a teremtő? Nem sokkal ezután a húga meghívta egy gyülekezetbe. Annyira más volt a gyülekezetbe menés ennek a korábban nyakas, önbizalommal teli evolucionistának! Nem sokkal korábban semmi köze nem lett volna semmilyen valláshoz. De most nyitva állt, hogy átgondolja, hogy ki lehet a Teremtő személye, és hogy a biblia állításai igazak-e. Ateista filozófiája reménytelenül hagyták a bűntudattal és rossz szokásaival. Ezúttal azonban nyitva volt és hallotta a Jó Hír, hogy Isten elküldte Fiát, hogy megfizesse az ő bűnei büntetését, megbocsátást és örök életet ajánljon fel az embernek.

Hihetetlen küzdelem folyt Dr. Lumsden szívében, amint a prédikációt hallgatta. Az istentisztelet végén a pásztor előrehívta azokat, akik Krisztus mellett akarnak dönteni. Dr Lumsden így írta le ezt a küzdelmet: "Míg a testem tiltakozott minden lépésnél az úton, azt vettem észre, hogy eközben mégis előremegyek a gyülekezet előtt. És ott találtam Istent! Abban a percben igazán megismertem Őt, és elfogadtam az Úr Jézus Krisztust Uramnak és Megváltómnak." Van hely a keresztnél még a mindent tudó professzoroknak is, ha hajlandóak megalázni magukat és meghajolni a Teremtő előtt, akire a tudományos bizonyítékok mutatnak. Dr. Lumsden örvendezett megtalált hitében, de azt is felfedezte, hogy árat is kell fizetnie. Megtérése és kreácionista fordulata után elbocsájtották tudományos állásából. Az Institute for Creation Research (Teremtéskutató Intézet) kérte fel, hogy a biológia részlegét vezesse, amit 1990-1996-ig el is látott. Dr. Henry Morris mondta róla. " Nagyon megrázó bizonysága volt csak néhány évvel ezelőtti megtéréséről, és arról a szerepről, amit egy diákja töltött be abban, hogy szívós és mélyrehatoló kérdésekkel nézzen szembe az evolúció tanával. Teljesen meggyőződött hitének tévedéséről és felismerte, hogy az egyetlen ésszerű alternatíva egy Teremtő léte kell legyen." Lumsdent a Master's Collage is oktatójának választotta, beható ismereteire támaszkodva helyezték üzembe oktatási célú új elektronmikroszkópjukat. Öröm volt az életében, ami sziporkázóvá tette előadásait. Szerette bemutatni a sejt tervezettségét, ami darwini folyamatok által nem állhatott elő. Amikor evolucionistákkal beszélt tudta, hogy hol fogja meg őket, mivel járt már a cipőjükben. Diákjai nagyra értékelték tudásának mélységét és szélességét, amit a termekbe és laborokba hozott.

Sajnos hitetlen évei egészségtelen szokásai nyomott hagytak testében és korán 59 éves korában halt meg 1997-ben. Nagyon hiányzik diákjainak.

Vissza