Az indonéz hobbit viszontagságos történeteSzük Bendegúz L. (2014.08.15.- 2015.02.25.)
2003-ban az indonéziai Flores szigetén egy barlangban alig több, mint egy méter magas emberi csontvázra bukkantak. A szenzációs leletet, amelyet az utóbbi száz év egyik legnagyobb régészeti leletének tartottak, a közmédia csak hobbit néven emlegette. Az ausztrál és indonéz kutatók azonban új fajként külön nevet is adtak az újonnan felfedezett, feltételezett embertípusnak: Homo floresiensis.
A szenzációnak hamar akadtak kritikusai, akik úgy látták, hogy a modern ember (homo sapiens) egy egyedéről beszélhetünk, amely valamely betegségben, pl. mikrokefáliában (kisfejűség) szenvedett. Számos multidisziplinális tanulmány született 2005-ben és 2006-ban, amely kisnövésű, beteg, de homo sapiens egyedről beszél. [2] 2007. január 29-i PNAS folyóiratban megjelent tanulmányban Dean Falk világhírű paleoneurológus és nemzetközi csoportja a hobbit koponyáján lévő lenyomatokból igyekezett az agy állapotára és fejlettségének szintjére következtetéseket levonni. A hobbit modellezett agyát összehasonlították modern emberek és mikrokefáliában szenvedő emberek agyával, végül megállapították, hogy semmiképpen sem volt mikrokefáliás, azonban agya eltér a mai ember agyáétól, ami egyértelműen arra ad következtetést, hogy egy külön emberi fajról beszélhetünk. [3] 2007. szeptember 21-én a Science hasábjain jelent meg egy cikk, amelyben a Smithonian intézet által szervezett nemzetközi csoport írja le vizsgálati következtetéseit. A tanulmányban az LB1 csontváz bal csuklójának három csontját tanulmányozták. A mai emberszabású majmok és a feltételezett korai emberi ősök csuklószerkezete jelentősen eltér a mai emberétől vagy a neandervölgyiek csuklójától, azonban a hobbit csuklója a korai ősökével azonos, ami azt jelentette a kutatócsoport számára, hogy a mai embertől egyértelműen eltérő, más fejlődési útvonalat bejárt fajról van szó. [4]
2008. decemberében a Minnesotai Egyetem munkatársai a Journal of Human Evolution hasábjain tették közzé a koponya 3D modellezéséből levont következtetéseiket, miszerint a hobbit egyértelműen ember, de külön faj. [6] 2009-ben a Stony Brook Egyetem munkatársai is ugyanerre a következtetésre jutottak szintén modellezéssel. [7] 2009. májusában a hobbit lábán végzett tanulmány azt a következtetést vonja le, hogy a floresi ember lába primitív karakterisztikákat mutat, kétlábon járt, de nem úgy, mint a modern ember, nem tudott jól futni. Az is megállapítható, hogy a floresi ember lába nem modern ember betegség által módosult lábának felel meg. [8] 2009. decemberében a maradványok statisztikai elemzésével állapították meg, hogy a hobbit külön fajt képvisel. [9] Egy 2010. szeptemberi tanulmány szerint a hobbit jódhiány következtében kialakuló a pajzsmirigy csökkent működése (hypothyreosis) által okozott kretén ember volt és nem új faj. A kutatók az egészséges modern ember (homo sapiens), az Indonéziában kreténizmussal küzdő emberek és majmok bizonyos jól elkülönülő tulajdonságait, méreteit hasonlították össze, ami alapján egyértelmű bizonyítékát találták, hogy a hobbit kreténizmussal küzdő homo sapiens volt. [10] További egymásnak ellentmondó tanulmányok és cikkek után 2014. augusztusában a PNAS hasábjain közzétett tanulmányok szerint a csontvázak több éves tanulmányozása orvosi szempontból arra vezet, hogy a legtöbbet vizsgált LB1 egyed Down-szindrómás volt. Olyan karakterisztikákkal rendelkezik, amelyekkel a többi, ugyanazon barlangban feltárt maradványok nem. Ugyanezen csoport megállapította, hogy a koponya térfogata mindeddig nem megfelelően volt mérve, a korábban közzétett 380 cm3 térfogat helyett 430 cm3, amely beleesik a térségben élő mai Down-szindrómások koponyatérfogat tartományába. A Down-szindróma hatását figyelembe véve a csontvázon, arra lehet következtetni, hogy a korábban feltételezett 106 cm helyett 126 cm magas volt, amely magasság a szigeten ma is előfordul. [11] A fenti következtetések sorát végigolvasva meglepődhetünk a bizonytalanságon és az ellentmondásos információk sokaságán. Ugyanakkor le kell szögeznünk, hogy a floresi ember példája nem egyedi, inkább általánosnak nevezhető. A népszerű tudományos porondon újra és újra felrepülnek evolucionista szenzációk, amelyek utóéletét ritkán követi a közvélemény, pedig többségük hamar megkérdőjelezésre kerül és cáfolatuk igen gyakran széleskörűen elfogadottá válik. A fenti történet azonban számos kérdést jól bemutat: Egyrészt felmerül a megfigyelések minőségének kérdése, valamint az, hogy minden alkalommal teljes körültekintéssel történnek-e az elemzések? Emiatt az elsődleges eredmények nem minden esetben mondják el a teljes képet, nagyon óvatosan kell kezelni. A kezdeti értelmezések szerint az evolúció elméletét előtérbe helyező leletek jelentős részéről néhány hónapon belül, továbbiakról néhány éven belül kiderül, hogy nem adnak okot arra a következtetésre, amit kezdetben levonnak belőle. A floresi leleteket számos nemzetközi és magasan kvalifikált kutatócsoport vizsgálta meg, még is 10 évvel az első közlések után merült fel, hogy a kezdeti mérések nem is voltak pontosak, valamint a lehetséges betegségek teljes skáláját sem vették figyelembe. Ezen állításokat azért is lényeges leírni, mert a tudományos leletek értelmezéséhez soha nem szabad előfeltétellel, öntelt büszkeséggel hozzáállni.
Másrészt a különféle kutatócsoportok eredményei között jól különbséget lehet tenni az előzetes várakozásuk és előfeltételezéseik alapján. Ahogy Professzor Oxnard mondta: “Majdnem mindenki, aki megvizsgálta ezeket a fosszíliákat, evolúciós nézőpontból tette”. Tehát ő is világossá tette, hogy nem mindegy hogyan tekintünk egy leletre.
Harmadrészt az emberek számára a számítógépes háromdimenziós modellezés és szimuláció négy olyan varázslatos szó, amitől a valóság megfejtését várják. Viszont ezek a szavak becsapósak, hiszen a számítógép csak azt teszi, amire programozzák és azokkal az adatokkal dolgozik, amit a kezelője megad számára. Emiatt alapvetően emberi alapfeltevések mentén dolgozik és általában a várakozásoknak megfelelő eredményre jut. Ez jól látható a fenti folyamatban is, ahol a számítógépes modellezések mindig ahhoz a megállapításhoz vezettek, hogy egy új emberi fajról beszélhetünk. Negyedrészt ezen ügy kapcsán megfigyelhetjük a média viselkedését. Általánosan elmondhatjuk, hogy a média szívesen beharangozza az evolúciót alátámasztani igyekező szenzációkat, különösen, ha a mindennapi ember számára valamely érdekes motívumot tartalmaz (itt l. maga a “hobbit” elnevezés), de a cáfolatokat, kritikákat ritkán, legfeljebb a tudományos médiumok említik. Különösen igaz ez a magyar médiára. Különböző kulcssavas internetes keresésekkel az eredeti híradástól kevés eltérő cikket találhatunk a témában a magyar hálón. Például a közkedvelt Origo tudományos rovatában négy cikket találtam az indonéz hobbittal kapcsolatban, amelyek mindegyike az eredeti evolucionista feltevést igyekszik erősíteni [12]. Ötödrészt a történetben feltűnő, hogy több ízben is figyelembe vették a helyi mondák elbeszéléseit. Ugyanakkor a világ minden táján fellelhető özönvíz és sárkány-dinoszaurusz mondák elbeszélései a tudományos társadalom közvéleményében pusztán vallási és világnézeti okokból figyelmen kívül maradnak, holott némelyike feltűnően pontos és realisztikus leírásokat tartalmaz.
Irodalom:
|