A mitokondrium az eukarióta (olyan sejtek, amelyek a sejt felépítését és működését leíró, ún. DNS szerkezetet a sejtmag nevű sejtszervecskében tárolja és kezeli) sejtek egy sejtszerve, amely a sejtek működéséhez szükséges energiát tároló, szállító molekulát állítja elő. A mitokondriumnak saját DNS-e (mtDNS) van, amely 37 gént tárol, de ezek mellett egy rövidebb vezérlőszakasszal is rendelkezik. Ezen vezérlőszakasz egy 610 bázispárból álló részének mutációs mértéke magasabb, mint saját DNS-ének és a sejtmag DNS-ének mutációs mértéke (kb. 1,8-szer magasabb). A mitokondriális DNS kizárólag az anyától öröklődik, így egy ismert család mitokondriális DNS-ének feltérképezésével megtudhatjuk, hogy átlagosan hány nemzedékenként számolhatunk egy mutációval. Ez egy molekuláris órát definiál. A közétett eredmények szerint 25-40 generációnként figyelhető meg változás ebben a genetikai szakaszban [1]. Ha ismerjük, hogy adott fajon belül mekkora a legnagyobb eltérés a mtDNS vezérlő szakaszában, akkor meg tudjuk mondani, hogy a faj mai egyedeinek közös nőnemű őse hány generációval ezelőtt élt.
A közös emberi őst a szakirodalom Mitokondriális Évának nevezi. Az evolucionista források nagy része azonban Mitokondriális Évát kb. 200,000 évvel ezlőttre teszi, és úgy komentálja a jelenséget, hogy ekkoriban az emberiség létszáma nagyon megcsappant, és egy véletlen folytán lehetséges, hogy minden mai ember egy nőtől származik. Miért kaptak ilyen eltérő kort? A válasz a feltételezésekben van. Ugyanis az evolúcionista számolás az átlagos ember - csimpánz mitokondriális DNS eltérésből indul ki, és a két faj elválását 5 millió évre teszi. Az így kapott mutációs rátát pedig az emberek eltéréseire vetítették, ami a kb. 200,00 évet adta eredményül [3]. Beláthatjuk, hogy ennek a számolásnak a hibája maga az eredendő feltételezés, miszerint az ember és a csimpánz közös őstől származik. A mi általunk követett eredmények azonban empirikusan, előfeltételek nélkül állapította meg a mutációs rátát, ezért következtetései jóval megbízhatóbbak.
Láthatjuk, hogy szakértői tanulmányok mutatják azt, hogy génállományunk eredete csak néhány ezer évre tekint vissza. Felmerül a kérdés, hogy a múltban nem-e volt lassabb a mutációs mérték? A megállapított mutációs értékek több száz év átlagát mutatják, mivel évszázadokra visszanyúló ismert családfákon mutatták ki! Természetesen számos hiba lehet a számolásokban, de mindenkép jó közelítést ad.